Ai no Kusabi - Második kötet: Végzet ~ 7. fejezet

előző fejezet <<

>> zárószó

Hetedik fejezet

Rikinek fogalma sem volt róla, hogy hol van.

Egyedül azt tudta, hogy egy elefántcsontszín falakkal körbevett, ablaktalan szobában volt. Egy egyszerű ágy. Egy asztal székkel. Semmi más. Az egyetlen ajtó, az egyedüli kivezető út, kívülről be volt zárva.

Megdöngette az ajtót. Még bele is rúgott. Ám az meg sem moccant.

A szoba egy takaros kis börtöncella volt. Minden valószínűség szerint ide lett hurcolva arról a mély, kék óceánra emlékeztető helyről. Az utolsó dolog, amit fel tudott magában idézni az az volt, ahogy behúz Iasonnak. Tisztában volt vele, hogy hülyeséget csinál.

Viszonzásképp a férfi keményen hasbavágta, s ezen a ponton kihunytak a fények.

Mikor magához tért, a már említett ágyon feküdt, alaposan összeverve. A zsebeit kiürítették: elvettek tőle minden készpénzt, a Katzétól kapott azonosító kártyát, valamint a kulcskarikára láncolt érmét. Még a vészhelyzetek esetére a csizmájában tartogatott pillangókés is eltűnt. Minden.

Miután minden vagyontárgyától megfosztották és ebbe a cellába hajították, Rikinek egyáltalán nem volt kedve lecsillapodni. Sőt.

-  Mégis mi a kurva eget gondol magáról ez a seggfej? – pörgött az agya. Mégis mit szándékozott pontosan tenni, hogy csak így minden szó nélkül bezárta őt ide?

Riki tudta, hogy az eszének máson kéne járnia, ám kezdetnek még csak lövése sem volt róla miegyebet kéne a teendők listájára felvennie.

-  A picsába!

 Fogait összeszorítva, Riki minden erejével belerúgott a székbe és a szoba másik sarkába repítette.

Sasan (8-as Zóna).  Hármas számú toronykupola. A titkos árverés minden gond nélkül és királyhoz méltó módon ért véget. Iason Mink nem sütkérezett az eseményt követő utórezgésben, hanem mint mindig, megszokott tekintélyes eleganciájával pihent luxusirodájában.

Hosszú lábait keresztbevetvén hátradőlt, alakját a dívány távolról sem nyelte el, és a falon lévő kijelzőpanelt nézte. A kijelzőn egy videófelvétel látszott Rikiről, ki egyértelmű bosszúsággal húzta el a száját. Iason igazított a távirányító egy gombján és egy szempillantás alatt Riki arca betöltötte a képernyőt.

Rendezetlenül kusza külseje ellenére, a fiú fekete haja lágy fénnyel ragyogott. Homlokába hulló tincsei nem rejthették el az obszidián tekintetben ülő durcás dacot. Közönséges érzelmekkel teli és vad pillantású szemének sarka szorosra húzódótt a rosszkedvtől.

Iason képzeletben szinte hallani vélte a felháborodástól összecsikorduló fogak hangját, amint átszökik Riki vékony és mord ajkainak vonalán. Ott előtte egy erkölcstelen és hitvány kóbor macska állt. Semmi jómodor, semmi klasszis, sem egy csöppnyi fegyelem vagy önuralom. Mindezek ellenére, ennek a zabolázatlan s barbár küllemű “nemes vadember”-nek a lénye rendkívüli fénnyel ragyogott.

Mikor Midas kettős gyűrűjének rikító neonáradatában találkoztak, nem volt több holmi büszke és ostoba kis szaros kölyöknél, ki képtelen volt hogy levezetni kordátlan érzelmeit. Fogalma sem volt róla hogyan kedveltesse meg magát másokkal és férkőzzön a bizalmukba. Semmi szociális készség azon kívül, hogy kutyamódra a fogát vicsorgatva morog.

Egy söpredék korcs.

Az a döntése, hogy akkor és ott szemet huny, ezáltal nem jelentvén fel a fiút a rendőrségen, nem volt több merő hóbortnál. S azzal, hogy elkísérte a kölyköt egy olyan helyre, melynek rendeltetése már első pillantásra nyilvánvaló volt, és hogy aztán attól a vágytól hajtván cselekedett, hogy egy kicsit letörje annak szarvát – természetesen csak miután oly mértékben felizgatta, melyet az még életében nem élt meg – sem kívánt több jelentést tulajdonítani az egésznek, minthogy átadta magát eme szeszélynek és hagyta, hogy a dolgok maguktól alakuljanak.

A fiú mindössze magáért az ellenkezés kedvéért kötekedett; s bár fejéből hiányzott mindennemű stratégia vagy előre megfontolt szándék – viszont tele volt elképesztő mértékű fennhéjázó büszkeséggel –, mégis képtelen volt elfordítani a tekintetét a férfiról, akiről mindenképp tudnia kellett, hogy egy Blondie.

Így tehát Iason kihasználta, majd félredobta őt. Az, hogy kifelé menet odavetette neki azt az Auróra-érmét pusztán egy, a pillanat szülte gesztus volt. Ha szórakoztató időtöltésről van szó, ennek az egynek az átlagnál több vér volt a pucájában, ám a végén akkor is csak egyszerű kikapcsolódás volt. Cserébe a rákény-szerített „hallgatási pénzért”, a Pet-valuta épp megfelelőnek tűnt a számára.

Az ölebpénz a rendes kereskedelmi forgalomban haszontalannak számító fémzsetonokból állt, ám egy ilyen Auróra-érmének jóval nagyobb értéke volt a puszta pénznél. A kölyök egyetlen ilyen érmét több készpénzre tudott volna beváltani, mint az összes jelentéktelen, lopott hitelkártyáját.

Iasonban továbbra is maradt némi kíváncsiság, hogy egy söpredék korcs vajon értekelni fogja-e az igazi értéket, ha az az ölébe hullik. Így utasította Katzét, hogy tartsa nyitva a szemét és szóljon neki azonnal, amint az érme feltűnik a nyomornegyedben.

Biztos volt benne, hogy mindössze napok kérdése volt az egész. Ám az idő csak múlt és múlt. Iason csalódott volt, s egyre jobban felkeltette az érdeklődését, hogy az az ismeretlen korcs kölyök miért nem kaszálta még be a jutalmát.

S ugyanakkor vajon mi lett a kis punkból, miután ő így sárba tiporta az önbecsülését?

Az érme kérdésének vonatkozásában, Katze minden zokszó nélkül követte az utasításait. De egyúttal rosszallását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Iasonnak egy őhozzá hasonló nyomornegyedbeli testvér álljon a rendelkezésére, aki még ráadásul zöldfülű is.

Természetesen bármily indokkal is hozakodhatott elő Katze, a Blondie-nak egy pillanatra sem állt szándékában elállni az ötlettől. Már ami Iasont illette, hogy a kölyök hasznosnak fog-e bizonyulni a számára vagy sem nem volt vita tárgya. Amaz egyszerű kíváncsiságának szüleménye volt.

-  „Riki az Ében”, mi? Ha megfelelőképp etetik, ez a rühes kóbor macska talán még tigrissé válik.

Az elmúlt hónapok során a fiú észrevehető változáson ment keresztül. Ez nemcsak a felszínt érintette, hanem mindez jellemének jó és rossz oldalai közt fennálló egynesúlynak egyfajta nyilvánvaló visszatükröződése volt.

„Ám ez még mindig nem elég” – a kíváncsiságának kielégítése utáni vágy bőven szíthatott benne ilyesfajta gondolatokat.

Újra megnyomta a távirányítót. Ahogy már előre is megmondhatta volna, Riki épp péppé rúgdosta a széket.

-  Ilyen egy korcs, akinek feltétlen szüksége van némi idomításra – mosolyodott el akarata ellenére is Iason.

-  Iason – egy háta mögül érkező másik hang szakította félbe a gondolatait. – Ezt most komolyan gondolod?

Ott állt Raoul Hamm, jóképű vonásaival és zabolázatlan tekintetében tanagurai elithez szokotlanul komor pillantással.

-  Ugye igazából nem tekinted a tulajdonodnak ezt a csatornaszemetet? Egyszerűen csak a bajt keresed, ha Eos-ba hozol egy olyan hímet, mely mégcsak szobatisztaságra sem lett nevelve.

-  Igaz, de ez a határtalanul dölyfös büszkeség micsoda haladás azokhoz az agyatlan szexbabákhoz képest. Te mit veszel ki abból a dacos szorongásból? Annyira közönséges és goromba. Nem gondolod, hogy megérdemelne némi idomítást? Mókás lenne egy másféle ölebet felnevelni a változatosság kedvéért.

-  Az a te dolgod, hogy miféle dolgot kívánsz felnevelni, de az, hogy egy ilyen lényt akarsz az ölebeddé tenni nem lesz jó hatással a Iason Mink névre.

-  Ezt még meglátjuk. Bár úgy hiszem, hogy a megfelelő idomítással egy meglehetősen érdekes Pet válhat belőle...

-  Az mellékes, hogy te esetleg mekkora önbizalommal rendelkezel. És mi van, ha nem lehet szobatiszta-ságra okítani?

-  Ha ez valaha is megtörténne, akkor még mindig belenyúlhatunk az agyába és szexbabává változtathatjuk, aztán meg megszabadulhatunk tőle a fekete piacon. Csak hadd váljon köztudomássá, hogy valaha Iason Mink ölebe volt, ettől már önmagában jelentősen felszökik az ára. Vagy talán megtarthatnánk a vendégeink számára, ketrecbe zárva amíg csak saját magától ki nem lehel? Tucatnyi különféle módját tudnánk találni annak, hogy adott esetben miképp használhatnánk fel.

Ezzel a pajzán kijelentéssel Iason figyelmét visszafordította a monitorra.

Tégy ölebbé egy söpredék korcsot.

Soha mégcsak meg sem fordult a fejében, hogy ez a terv, mely alig született többől mint merő hóbort, a legvelejéig meg fogja rengetni őblondie-sága gőgös kevélységét.