Ai no Kusabi - Második kötet: Végzet ~ 7. fejezet
Hetedik fejezet
Rikinek fogalma sem volt róla, hogy hol
van.
Egyedül azt tudta, hogy egy elefántcsontszín
falakkal körbevett, ablaktalan szobában volt. Egy egyszerű ágy. Egy asztal
székkel. Semmi más. Az egyetlen ajtó, az egyedüli kivezető út, kívülről be volt
zárva.
Megdöngette az ajtót. Még bele is rúgott.
Ám az meg sem moccant.
A szoba egy takaros kis börtöncella volt.
Minden valószínűség szerint ide lett hurcolva arról a mély, kék óceánra
emlékeztető helyről. Az utolsó dolog, amit fel tudott magában idézni az az
volt, ahogy behúz Iasonnak. Tisztában volt vele, hogy hülyeséget csinál.
Viszonzásképp a férfi keményen hasbavágta,
s ezen a ponton kihunytak a fények.
Mikor magához tért, a már említett ágyon
feküdt, alaposan összeverve. A zsebeit kiürítették: elvettek tőle minden
készpénzt, a Katzétól kapott azonosító kártyát, valamint a kulcskarikára
láncolt érmét. Még a vészhelyzetek esetére a csizmájában tartogatott
pillangókés is eltűnt. Minden.
Miután minden vagyontárgyától
megfosztották és ebbe a cellába hajították, Rikinek egyáltalán nem volt kedve
lecsillapodni. Sőt.
- Mégis mi a kurva eget gondol magáról ez a
seggfej? – pörgött az agya. Mégis mit szándékozott pontosan tenni, hogy
csak így minden szó nélkül bezárta őt ide?
Riki tudta, hogy az eszének máson kéne
járnia, ám kezdetnek még csak lövése sem volt róla miegyebet kéne a teendők
listájára felvennie.
- A picsába!
Sasan (8-as Zóna). Hármas számú toronykupola. A titkos árverés
minden gond nélkül és királyhoz méltó módon ért véget. Iason Mink nem
sütkérezett az eseményt követő utórezgésben, hanem mint mindig, megszokott
tekintélyes eleganciájával pihent luxusirodájában.
Hosszú lábait keresztbevetvén hátradőlt,
alakját a dívány távolról sem nyelte el, és a falon lévő kijelzőpanelt nézte.
A kijelzőn egy videófelvétel látszott Rikiről, ki egyértelmű bosszúsággal húzta
el a száját. Iason igazított a távirányító egy gombján és egy szempillantás alatt
Riki arca betöltötte a képernyőt.
Rendezetlenül kusza külseje
ellenére, a fiú fekete haja lágy fénnyel ragyogott. Homlokába hulló tincsei nem
rejthették el az obszidián tekintetben ülő durcás dacot. Közönséges érzelmekkel
teli és vad pillantású szemének sarka szorosra húzódótt a rosszkedvtől.
Iason képzeletben szinte hallani
vélte a felháborodástól összecsikorduló fogak hangját, amint átszökik Riki
vékony és mord ajkainak vonalán. Ott előtte egy erkölcstelen és hitvány kóbor
macska állt. Semmi jómodor, semmi klasszis, sem egy csöppnyi fegyelem vagy
önuralom. Mindezek ellenére, ennek a zabolázatlan s barbár küllemű “nemes
vadember”-nek a lénye rendkívüli fénnyel ragyogott.
Mikor Midas kettős gyűrűjének rikító
neonáradatában találkoztak, nem volt több holmi büszke és ostoba kis szaros
kölyöknél, ki képtelen volt hogy levezetni kordátlan érzelmeit. Fogalma sem
volt róla hogyan kedveltesse meg magát másokkal és férkőzzön a bizalmukba.
Semmi szociális készség azon kívül, hogy kutyamódra a fogát vicsorgatva morog.
Egy söpredék korcs.
Az a döntése, hogy akkor és ott szemet
huny, ezáltal nem jelentvén fel a fiút a rendőrségen, nem volt több merő hóbortnál.
S azzal, hogy elkísérte a kölyköt egy olyan helyre, melynek rendeltetése már
első pillantásra nyilvánvaló volt, és hogy aztán attól a vágytól hajtván
cselekedett, hogy egy kicsit letörje annak szarvát – természetesen csak miután
oly mértékben felizgatta, melyet az még életében nem élt meg – sem kívánt több
jelentést tulajdonítani az egésznek, minthogy átadta magát eme szeszélynek és
hagyta, hogy a dolgok maguktól alakuljanak.
A fiú mindössze magáért az ellenkezés
kedvéért kötekedett; s bár fejéből hiányzott mindennemű stratégia vagy előre
megfontolt szándék – viszont tele volt elképesztő mértékű fennhéjázó
büszkeséggel –, mégis képtelen volt elfordítani a tekintetét a férfiról, akiről
mindenképp tudnia kellett, hogy egy Blondie.
Így tehát Iason kihasználta, majd
félredobta őt. Az, hogy kifelé menet odavetette neki azt az Auróra-érmét
pusztán egy, a pillanat szülte gesztus volt. Ha szórakoztató időtöltésről van
szó, ennek az egynek az átlagnál több vér volt a pucájában, ám a végén akkor is
csak egyszerű kikapcsolódás volt. Cserébe a rákény-szerített „hallgatási
pénzért”, a Pet-valuta épp megfelelőnek tűnt a számára.
Az ölebpénz a rendes kereskedelmi
forgalomban haszontalannak számító fémzsetonokból állt, ám egy ilyen
Auróra-érmének jóval nagyobb értéke volt a puszta pénznél. A kölyök egyetlen
ilyen érmét több készpénzre tudott volna beváltani, mint az összes
jelentéktelen, lopott hitelkártyáját.
Iasonban továbbra is maradt némi kíváncsiság,
hogy egy söpredék korcs vajon értekelni fogja-e az igazi értéket, ha az az
ölébe hullik. Így utasította Katzét, hogy tartsa nyitva a szemét és szóljon
neki azonnal, amint az érme feltűnik a nyomornegyedben.
Biztos volt benne, hogy mindössze napok
kérdése volt az egész. Ám az idő csak múlt és múlt. Iason csalódott volt, s
egyre jobban felkeltette az érdeklődését, hogy az az ismeretlen korcs kölyök
miért nem kaszálta még be a jutalmát.
S ugyanakkor vajon mi lett a kis punkból,
miután ő így sárba tiporta az önbecsülését?
Az érme kérdésének vonatkozásában, Katze
minden zokszó nélkül követte az utasításait. De egyúttal rosszallását fejezte
ki azzal kapcsolatban, hogy Iasonnak egy őhozzá hasonló nyomornegyedbeli
testvér álljon a rendelkezésére, aki még ráadásul zöldfülű is.
Természetesen bármily indokkal is
hozakodhatott elő Katze, a Blondie-nak egy pillanatra sem állt szándékában
elállni az ötlettől. Már ami Iasont illette, hogy a kölyök hasznosnak fog-e
bizonyulni a számára vagy sem nem volt vita tárgya. Amaz egyszerű
kíváncsiságának szüleménye volt.
- „Riki az Ében”, mi? Ha megfelelőképp etetik,
ez a rühes kóbor macska talán még tigrissé válik.
Az elmúlt hónapok során a fiú észrevehető
változáson ment keresztül. Ez nemcsak a felszínt érintette, hanem mindez jellemének
jó és rossz oldalai közt fennálló egynesúlynak egyfajta nyilvánvaló
visszatükröződése volt.
„Ám
ez még mindig nem elég” –
a kíváncsiságának kielégítése utáni vágy bőven szíthatott benne ilyesfajta
gondolatokat.
Újra megnyomta a távirányítót. Ahogy már
előre is megmondhatta volna, Riki épp péppé rúgdosta a széket.
- Ilyen egy korcs, akinek feltétlen szüksége
van némi idomításra – mosolyodott el akarata ellenére is Iason.
-
Iason – egy háta mögül érkező másik hang szakította félbe a gondolatait.
– Ezt most komolyan gondolod?
Ott állt Raoul Hamm, jóképű vonásaival és
zabolázatlan tekintetében tanagurai elithez szokotlanul komor pillantással.
-
Ugye igazából nem tekinted a tulajdonodnak ezt a csatornaszemetet? Egyszerűen
csak a bajt keresed, ha Eos-ba hozol egy olyan hímet, mely mégcsak
szobatisztaságra sem lett nevelve.
-
Igaz, de ez a határtalanul dölyfös büszkeség micsoda haladás azokhoz az
agyatlan szexbabákhoz képest. Te mit veszel ki abból a dacos szorongásból? Annyira
közönséges és goromba. Nem gondolod, hogy megérdemelne némi idomítást? Mókás
lenne egy másféle ölebet felnevelni a változatosság kedvéért.
- Az
a te dolgod, hogy miféle dolgot kívánsz felnevelni, de az, hogy egy ilyen lényt
akarsz az ölebeddé tenni nem lesz jó hatással a Iason Mink névre.
-
Ezt még meglátjuk. Bár úgy hiszem, hogy a megfelelő idomítással egy
meglehetősen érdekes Pet válhat belőle...
-
Az mellékes, hogy te esetleg mekkora önbizalommal rendelkezel. És mi van,
ha nem lehet szobatiszta-ságra okítani?
-
Ha ez valaha is megtörténne, akkor még mindig belenyúlhatunk az agyába
és szexbabává változtathatjuk, aztán meg megszabadulhatunk tőle a fekete
piacon. Csak hadd váljon köztudomássá, hogy valaha Iason Mink ölebe volt, ettől
már önmagában jelentősen felszökik az ára. Vagy talán megtarthatnánk a
vendégeink számára, ketrecbe zárva amíg csak saját magától ki nem lehel?
Tucatnyi különféle módját tudnánk találni annak, hogy adott esetben miképp
használhatnánk fel.
Ezzel a pajzán kijelentéssel Iason
figyelmét visszafordította a monitorra.
Tégy
ölebbé egy söpredék korcsot.
Soha
mégcsak meg sem fordult a fejében, hogy ez a terv, mely alig született többől mint
merő hóbort, a legvelejéig meg fogja rengetni őblondie-sága gőgös kevélységét.
De gyors voltál �� Na ez érdekesen indúl. Az az érme jól megbojgatta a dolgokat. Örülök hogy Riki nem adta el mert akkor valószínűleg nem itt tartanánk �� Nagyon várom a betörést. Érdekes lehetőségek jutnak itt a végén az eszébe. Kis kegyetlen Iason. Nagyon jó volt ez a rész is�� köszönöm szépen ��
VálaszTörlésD
Köszönöm a 2. kötetet, szerintem egybe elolvasom az elsővel, mert már nem emlékszem, hogy volt vagy lehet bevárom a feléig a novellát.
VálaszTörlés